MELEGíTőBEN JáRT FOGADáSOKRA, SZMOKINGBAN AZ EDZéSRE

Ülünk az Ötpacsirta Szalonban, Józsefváros Palotanegyedében, és nem tudjuk levenni a tekintetünket a kivetítőről, ahol egy rövidfilm pereg. Az utóbbi fél évszázad magyar úszósportjának óriásai, köztük ma már kevésbé szalonképes figurái – úgymint Gyárfás Tamás egykori elnök és Kiss László valamikori szövetségi kapitány – reagálnak a riporter által feltett kérésre. Mármint arra, hogy miként jellemeznék egyetlen szóval Széchy Tamást, az úszópápát, akinek tanítványai 69 egyéni érmet szereztek világversenyeken.

Mágus. Bölcsesség. Alázat. Zseni. Édes-keserű. Fegyelem. Mester. Elkötelezett. Legnagyszerűbb. Legfélelmetesebb.

És akik ezeket a főneveket, mellékneveket, befejezett melléknévi igeneveket sorolják, azok az említetteken kívül Wladár Sándor olimpiai bajnok, a szövetség jelenlegi elnöke, Sós Csaba korábbi szövetségi kapitány, Gyurta Dániel olimpiai bajnok mellúszó, néhai Széles Sándor, Gyurta edzője és még sokan mások. 

Ha valakinek kétsége lenne afelől, mennyire tisztelték ezt a zseniális, ugyanakkor végletesen megosztó sportembert, akkor ebből a röpke filmrészletből meggyőződhettünk erről. 

című könyv díszbemutatóján vagyunk, a három szerző, Sós Csaba, Hargitay András és Tóth Ákos, valamint az előszót jegyző N. Pál József társaságában.

Mindhárman, mármint a szerzők, szakmabeliek. Sós Csaba a jelenlegi szövetségi kapitány, mesteredző, egyetemi tanár, Hargitay olimpiai bronzérmes, háromszoros világ- és Európa-bajnok, ő is volt szövetségi kapitány, Tóth Ákos pedig szintén mesteredző, címzetes egyetemi tanár, és kollégáihoz hasonlóan ő is betöltötte a szövetségi kapitányi tisztséget.

És az is közös bennük, hogy mindhárman évtizedeket dolgoztak együtt Széchyvel, Hargitay és Sós a tanítványok első generációjához tartozott, „Hares” volt Széchy első világbajnoka.

A 267 oldalas könyv három része három különálló, önmagában is életképes, önálló alkotás.

• A Sós által jegyzett első rész bevonzza az olvasót az úszás tudományába, miközben humorral, olykor kacagtató sztorikkal fűszerezi a szakmai utazást.
• Az állatorvos végzettségű Hargitay a maga kisregényében a történetmesélés magasiskoláját mutatja be, nem tudván és nem is akarván eltitkolni Széchy iránti rajongását.
• Tóth Ákos pedig Széchy egykori főnökeként elevenít fel dokumentumértékű részleteket, epizódokat az Öreg pályafutásából.

De hát miben is rejlett a megannyi olimpiai bajnokot – Wladár Sándort, Darnyi Tamást, Szabó Józsefet, Rózsa Norbertet – nevelő Széchy zsenialitása? Mindezt Sós, a habilitált egyetemi professzor fogalmazta meg legprecízebben:

Széchy rendszert alkotott. Egy olyan rendszert, amely kerek egész volt, és amely ma is érvényes, a modern edzéselmélet vívmányait zökkenőmentesen lehet beleilleszteni. 

Ehhez Hargitay, a rá jellemző módon, már emocionális adalékokat is toldott:

Az Öreg az egész életünket megváltoztatta. És közben segített áttörni a határainkat. Ha kellett, szép szóval, rábeszéléssel, ha kellett, veréssel. Igen, kaptam tőle pofonokat is. De ennek ellenére én mondtam a temetésén a búcsúbeszédet.

A könyvbemutató nem múlhatott el anélkül, hogy ne citálták volna Széchy egyéniségének ellentmondásos vonásait.

Ahogy öregedett, a pedagógusi vonások háttérbe szorultak, és előjött a rongyrázó, kissé páváskodó attitűdje – idézte fel Sós. – A hetvenes években még a fogadásokra is melegítőben járt, a kilencvenesekben olykor az edzésre is szmokingban jött le. Az évek múlásával ő is változott, és nem feltétlenül az előnyére. Utolsó éveiben már meglehetősen anakronisztikusan viselkedett. 

Anakronizmus ide, rongyrázás oda, ma már elfogadhatatlan módszerek amoda, mindhárom szerző egyetértett abban, hogy kiváltságosok voltak, amiért ismerhették Széchyt, sőt dolgozhattak vele hosszú éveken át. És ez az érzés áthatotta a könyv megírásának folyamatát, amelyet sokszor a hajnali órákba csúszó telefonbeszélgetések kísértek. 

Csak azt sajnálom, hogy nem készült werkfilm a könyv írásának folyamatáról

– tette hozzá Sós.

Hargitay elmesélt egy jellemző történetet, ami Széchynek azt a szentenciáját illusztrálta, hogy mindig neki volt igaza, a tanítványoknak csak neki kellett hinniük, senki másnak.

Egy alkalommal ültünk a medence szélén, amikor behallatszott a rádióból a déli harangszót megelőző pittyegés. Széchy ránézett az órájára, és halálos komolysággal, szent meggyőződéssel csak ennyit mondott: »Siet a harangszó.«

Persze lehetett sok mindent mondani az öregedő Széchyre, aki 2004-ben hunyt el, de egyvalami szent volt számára: az úszás. Hargitayt értesítették, amikor 2004. szeptember 13-án meghalt a Mester. Hares azonnal kocsiba vágta magát és odahajtott Széchy lakására. Az asztala tele volt édességgel, mert hiába volt cukorbeteg, imádta a csokoládét, a cukorkát. De a desszertek mellett rengeteg papírlap hevert az asztalán. Edzésnaplók, edzéselméleti skiccek.

A könyv már kapható és az interneten is megrendelhető.

Sós Csaba, Hargitay András, Tóth Ákos: Széchy Tamás 

Élet – Mű – Örökség

267 l. 

Medicina Könyvkiadó

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)